Oldalak

csütörtök, augusztus 27, 2015

Az őszi Mária neve búcsú programja


A csíksomlyói kegyszobor 500 éves évfordulója alkalmából meghirdetett, egy éven át teljes búcsúval járó jubileumi Mária-év befejezését a következő liturgikus és kulturális eseményekkel ünnepli a csíksomlyói kegytemplom:

Szeptember 12-én van Mária neve napja, amely egyben az őszi búcsú a Csíksomlyói Szűzanya szentélyében. A szentmisék reggel 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor kezdődnek. A fél 11-es ünnepi szentmisét bemutatja, és szentbeszédet mond nm. és ft. Tamás József segédpüspök.

Szeptember 13-án a szentmisék szintén ünnepi sorrendben lesznek: reggel 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor. A fél 11-kor kezdődő szentmise a jubileumi Mária-év záró momentuma. Az ünnepi búcsús szentmisét bemutatja, és szentbeszédet mond nm. és ft. Jakubinyi György érsek, a Gyulafehérvári Főegyházmegye főpásztora. 

Mindazok, akik nem tudnak elzarándokolni a kegyhelyre, a fél 11-es szentmisébe bekapcsolódhatnak a www.csiksomlyo ro honlapon követhető élő közvetítés révén vagy az Erdélyi Mária Rádió hullámhosszán.

Az évforduló alkalmából július 30-án A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve − Mária-tisztelet Erdélyben címmel nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban szeptember 20-ig még megtekinthető (hétfő kivételével) naponta 9–18 óra között (Csíkszereda, Vár tér 2. szám).

Szeretettel várunk Benneteket a búcsús napokra... Ünnepeljünk együtt! 

fr. Erik

A világ vatikáni szemmel - Római Riportok - 2015.08.23.

vasárnap, augusztus 23, 2015

Te szakíts magadra időt... Imre atya írásának megkésett továbbítása

„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: ’Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!’” (Vö. Mk 6,30-31)

Vannak emberek, akik soha nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert azt gondolják: folyton dolgozniuk kell, a pihenés pusztán ellopott idő. Önértékelésük, öntudatuk csak akkor elég nagy, ha dolgoznak, ha folyton mozognak...
Meg sem fordul a fejükben, hogy a testnek is szüksége van a szabad időre!
Ezek elkopnak, meghalnak anélkül, hogy éltek volna...

Aztán vannak olyan emberek, akik azért nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert nem tudják, mit kell kezdeni a szabad idővel? Mire jó az? Ha nincs mit tenniük, türelmetlenekké és kiállhatatlanokká válnak, s unatkoznak, mert nem fogják fel a szabad perc értelmét...
Eszükbe sem jut, hogy az milyen fontos a léleknek!
Ezek elsekélyesednek, alig képesek mélyebb érzelemre...

Végül vannak olyan emberek, akik soha nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert egyre többet akarnak szerezni. Azt hiszik, hogy az összegyűjtött anyagiak teszik őket boldoggá...
Meg sem gondolják azt, hogy a szellemüknek is szüksége van szabad időre, hogy növekedjék, gazdagodjék és nemesedjék...
Ezek öreg korukra tompa, „élvezhetetlen” emberekké válnak...

Te tarts néha egy kis szünetet. Kapcsolódj ki. Pihenj is. Fordíts elég szabad időt tested, lelked és szellemed számára. Menj el pár napra, ha szabad időd van...

Miért?

Hogy belehallgatózz önmagadba, figyeld meg apróra, mit mond a tested mielőtt újabb terheket raknál rá...
Hogy életed szakaszán pontosan behatárolhasd azt a helyet, ahol most éppen állasz, mielőtt esetleg más irányba mennél...
Hogy lelked megtisztulhasson attól a sok kacattól és szeméttől, ami óhatatlanul rárakódik. A folyó akkor tisztul, ha tovább folyik. Te is, ha „tovább mész”...
Hogy eltávolodj kissé azoktól a problémáktól, amelyek az utolsó időben annyira foglalkoztattak, és észrevedd: talán nem is olyan nagyok, mint gondoltad, talán nem is olyan fontosak, mint vélted, talán nem is olyan megoldhatatlanok, mint feltornyosulva előtted, veled el akarták hitetni...
Hogy felfedezd: más szépség is van annál, mint ami nap mint nap körülvesz, de már nem képes hatni rád...
Hogy rádöbbenj: a boldogság nem csak a folytonos lázas munkában rejlik, hanem az önfeledt pihenésben is, mikor egyedül maradsz önmagaddal... A boldogság benned lakozik, csak meg kellene keresd...
Hogy Istennek lehetőséget adj arra: új arcokban, új természeti szépségekben mutatkozzék meg előtted...
Hogy Te is megmutathasd másoknak az Ő arcát, miközben szóba állsz velük, és barátjukká válsz...
Hogy az új környezet új gondolatokra, új ötletekre, új álmokra inspiráljon, és hozzá szárnyakat adjon...
Hogy az otthontól távol jobban megbecsüld annak igazi melegét...
Hogy lélekben és testben majd kipihenve jöjj haza, és új erővel láss neki életed feladatainak...

Vannak emberek, akik nem fordítanak elég időt a pihenésre. Ezért testük elkopottá, lelkük sekélyessé, szellemük pedig tompává válik.

Te ne légy ilyen!

Te tarts néha egy kis szünetet!
Kapcsolódj ki!
Pihenj is!
Fordíts elég szabad időt testedre, lelkedre és szellemedre!

Meglátod, kiegyensúlyozottabb és boldogabb leszel.

Ezt kívánja Neked, minden kedves Hívének és Olvasójának szeretettel

Imre atya
Stuttgart, 2015-07-20.

Forrás: http://www.stuttgarti-katolikusok.de

Örökfogadalom-tétel Csíksomlyón

„Kemény beszéd! Ki hallgatja!” - Jn 6,60-69 - Évközi 21 vasárnap


A választott nép, miután átkelt a Jordánon, arra készül, hogy belépjen az Ígéret földjére. Ekkor Józsué választás elé állítja őket: vagy a bálványokkal közösködnek, vagy Jahve mellett döntenek. Más szóval vagy Isten, vagy a bálványok. A válasz egyhangú: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneknek szolgáljunk! … Mi az Úrnak akarunk szolgálni, ő a mi Istenünk!” (Józs 16,18) Sajnos a gyakorlatban, amint már korábban is előfordult, Izrael továbbra is ingadozik az Istenhez való hűség és a bálványimádás között. Elméleti szinten ugyanakkor már megtörtént a döntés: a nép elismeri, hogy egyedül Jahve az Istene, és ha a jövőben sokan meg is szegik ezt az ígéretet, mindig marad egy kis csoport, amely megőrzi a hűséget.
Az első olvasmány üzenete tehát: nem elég, ha az életben egyszer Isten mellett döntöttünk. Ezt a választást mindennap meg kell újítani, nem feledve, hogy lehetetlen egyidejűleg Istennek és a világ olyan elméleteinek, hiúságainak és szeszélyeinek szolgálni, amelyek voltaképpen bálványok.

Az „élet kenyeréről” szóló hosszú beszéd végén Jézus is választás elé állítja hallgatóit. Valaki vagy elfogadja az emberek táplálására adott teste és vére misztériumát, vagy elszakad tőle. Szavain nem csak a zsidók botránkoztak meg, hanem „tanítványai közül is sokan” zúgolódtak: „Kemény beszéd! Ki hallgatja!” – mondták. S Jézus mégsem változtat stílusán, csak a hit szükségességére figyelmeztet: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek”.
Nem megbotránkozásra vagy vitára van tehát szükség, hanem hitre. Hit nélkül, a megvilágosító és éltető Szentlélek nélkül Krisztus Testének misztériuma is csak külsőség, formalitás marad, ami nem segíti a lelket, nem ad életet. Hit nélkül tökéletesen ismerheti az ember a Krisztus testéről és véréről szóló tanítást, láthatja a kenyeret és a bort, de nem érti meg a szavak és jelek által rejtett valóságokat.

A hit elutasítása következtében már a „tanítványai közül is sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele”, elpártoltak tőle. A kenyérszaporítás, az ingyen kenyér, az igen, azt szeretnék! Ezért Messiás-királlyá akarták választani azon nyomban, hogy jóllaktak a megszaporított kenyérből. De amikor a kafarnaumi zsinagógában kifejti Jézus ezzel a jellel kapcsolatban, hogy miről van szó: az élet kenyeréről, amely ő maga, aki a mennyből szállott alá, akkor megbotránkoznak benne, és ott hagyják.

Francois Mauriac a ’Jézus élete’ című regényében, ezzel kapcsolatosan így szólítja meg a Mestert: „Uram, túl messze mentél! Nem azt hirdetted, amit vártak tőled. Ennek a tömegnek földi kenyér kell! A munkanélküliség felszámolását…, a hajléktalanság felszámolását…, a lakásínség megszüntetését várták tőled. De nem! Te valami mennyből alászállott kenyérről beszéltél, Eucharisztiát ígértél, örök életet hirdettél. Vedd már észre magad! Hát kit érdekelnek ezek? Vagy kiszolgálod a tömegízlést, vagy nincs rád szüksége a világnak!”
Igen a világ, az Ádámi ember földi gondjainak megoldását várja Istentől. Elég az e világi Messiás nekik. De mivel az Úr Jézus nem a tömegízlés szerint kívánta megvalósítani hivatását, követői megfogyatkoztak.

Az Úr visszautasításának leggyakoribb oka, ma is: olyasmit követel, amit egykönnyen, áldozat vállalás nélkül nem lehet megvalósítani, túlságosan szigorú az evangélium, néha meg egyenesen kellemetlen dolgokat vág a fejünkhöz, olykor életvitelünk megváltoztatását várja el tőlünk, illetve olyan értékekhez való ragaszkodást vár el tőlünk, amik a mai kor embere számára lassan kezdenek idegenné válni, kimenni a divatból. Mint például az élet védelme és oltalma, a fogamzástól a természetes halálig, vagy a házastársi hűség, a házasság előtti tisztaság, az önzetlen- érdek nélküli szolgálat és ellenségszeretet, a feltétel nélküli megbocsátás, az igazmondás, a szükségben lévő megsegítése, és még folytathatnánk a felsorolást… Mindez kemény és nehéz dolog nem kell a mai embernek, még ha az örök életéről van is szó.
Ennek az önzésnek a legszégyenteljesebb fajtája, az, amikor valaki azt szeretné, hogy Isten is hozzá igazodjék. Sokan a vallásosságtól általában azt kívánják, hogy saját, egyéni igényeiket támassza alá, elégítse ki, azokat részesítse előnyben. S ha nem ez történik, ott hagyják Istent, Jézust, a vallást éppúgy, mint azokat az embereket, akik nem az ő szájuk íze szerint beszélnek. Elfelejtik, hogy az igazi vallásosság, a kereszténység tényekre és főleg egy személyre, Jézus Krisztusra épül.

A „tanítványai közül is sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele”.
S mit tett Jézus ezek után? 1. Nem vont vissza semmit a tanításából. Sőt! Hatszor egymásután, különböző formában, újból és újból visszatért alaptémájára, vagyis arra, hogy ő valóságos testét és vérét akarja itt hagyni az Eucharisztiában. 2. Nem ajánlott kompromisszumot. Nem kezdett alkudozásba: „Jó, akkor megelégszem a szimbolikus jelenléttel is, – s amikor a kenyeret eszitek, és a bort isszátok, akkor majd gondoljatok rám”. Elvekben nem ismert megalkuvást! 3. Nem rendel el népszavazást. Nem akarja tudni: legalább kétharmados többség kívánja-e az Eucharisztiát? Nem érdekli a különböző közvélemény-kutatók népszerűségi indexe. 4. Nem mond le messiási címéről. Mint valami sértett pártelnök. Ámbár tudja: akkor útja a Kálvárián vezethet csak keresztül. 5. Nem izgatja a kudarc. Nem érdekli, hányan tartanak ki mellette. Nem roppan össze a tömeges aposztázia, hitehagyás, elidegenedés közepette sem.

Megdöbbentő, hogy az Úr Jézus egy szóval sem tartja vissza őket, sőt a Tizenkettőhöz fordulva kérdezi: „Ti is el akartok menni?” Igen, Krisztus misztériuma, tanítása egyetlen és egységes: az ember vagy teljesen elfogadja, vagy teljesen megtagadja, de nincs középút, nem válogathat közöttük: ezt még elfogadom, ez még megvalósítható, ez még beillik a mai divatba, közgondolkodásba, de az már nem, az „kemény beszéd” ki hallgatja.
Éppen ezért sem a hitetlenek iránti együttérzés, sem a távoli testvérek visszavonzása nem jogosíthat fel bennünket arra, hogy meghamisítsuk, felhígítsuk mindazt, amit Jézus tanított. Őnála jobban senki sem szerette az embereket, senki jobban nem akarja üdvösségüket. Mégis inkább sok tanítványát elveszítette, semmint hogy egy szót is megmásítson abból, amit mondott, tanított.

Végül is kik mennek el? A csalódottak: akiknek kellett az ingyen kenyér, de a mennyeit nem igényelték. A hitetlenek, akik kemény beszédnek tartották Jézus szavait.
Kik maradnak? Akik hisznek a szeretet végső győzelmében, illetve akik még nem tudnak dönteni, csak sodrodnak az árral, vagy akik döntöttek, de nincs bátorságuk felvállalni döntésüket, így hát kettős életet élnek, látszólag Jézushoz tartoznak, de valójában már elszakadtak tőle, nem hisznek benne! Szent János evangélista finom ösztönnel megérzi, hogy Júdás már akkor hitetlen volt – erre utalást is tesz az evangéliumi szakaszban, igaz nem mondja ki a nevét, de tudni lehet, hogy róla van szó.

Ugyanis a mai evangéliumi szakasz két ember típus bemutatásával zárul. Az egyik Péteré, aki kifejezetten szerepel. Aki bár nem egészen érti Jézus szavait, mégis megkockáztatja, és megnyitja magát az Igének, akinek megvilágosító szavai örök életet adnak. „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. Mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Isten Szentje”.
A másik típus, Júdásé, aki bár nem kifejezetten szerepel az evangéliumi szakaszban, de a tizenkettőhöz tartozik. Ő kettős életet élve egyelőre a csoportban marad, de máris a sötétség felé halad, és afelé, a démonikus vonzás felé, amelyet a sötétség szimbolizál (13,26–30). Remegve kell arra gondolnunk, hogy Júdás ez alkalommal szakadt el a Mestertől.

Az Eukarisztia meghirdetése Krisztus hiteles választásának próbaköve lett a nép, a tanítványok és az apostolok számára is. Az Eukarisztia titkában való hit különbözteti meg minden időben Krisztus igazi tanítványait.
Éppen ezért amikor a szubjektivizmus vagy az önzés, kísértéseket okoz a hit terén („nem tudok hinni, mert az Isten ilyen és ilyen, papjai sem hitelesek, hívei is kétszínűek”), gondoljunk arra, hogy bizonyára nem a hitben, hanem magunkban van a hiba. Kényelmességünkben, megátalkodottságunkban, üres, élettelen hagyományokhoz való ragaszkodásunkban, vagy téves elképzeléseinkben. Gondoljunk ilyenkor Péter szavaira: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” Hiába is mennénk bárhová, mert számunkra nem adatott más, akiben üdvözülnünk lehetne, csak Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember, aki ígérete alapján, közöttünk maradt az Oltáriszentségben, mert feleletet akar adni életünk végső kérdéseire, erőt a küzdelemhez, vigaszt a megpróbáltatásban, nyugalmat a végső órán. Ne botránkozzunk, hanem inkább igazítsuk gondolatainkat, magatartásunkat, s életvitelünket Jézushoz, a jézusi tanításhoz.

Befejezésül egy kérdés, amit házi feladat gyanánt kellene megoldani az elkövetkező napokban: Én, személy szerint miért vallom magam kereszténynek, azaz Krisztushoz tartozónak, s miért maradok az Egyházban, amikor annyi sokan elhagyták? Meggyőződésből vagy gyávaságból? Mindenki maga válaszoljon ezekre a kérdésekre, de nem ártana egymással is megbeszélni. Bárcsak Péterrel vallhatnánk öntudatosan: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. Mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Isten Szentje”.

kedd, augusztus 18, 2015

20 éve lett Segesd Esztelnek testvér települése

Kedves Zarándok Testvérek! A vallási ájtatosságunknak eme megnyilvánulási formája nagyon jó alkalom arra, hogy mindazok, akik itt Segesden élnek, akik zarándokként a megyéből, valamint a megye határain kívülről, illetve a jelenlegi országhatárokon túlról, a Keleti Kárpátok hegylábaitól, az ezer éves határtól is ide jöttek, egyetlen család tagjainak érezzék, érezzük magunkat, akik a kulturális különbözőségek ellenére összegyűltünk a Fájdalmas Anya kegyhelyén, Nagyboldogasszony ünnepén...


NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉRE LENGYEL J MIHI 2014