Oldalak

hétfő, szeptember 26, 2016

"Vidd a Bibliát házadba, és beviszed vele a férj szeretetét…" - Szentírás vasárnapja - hanganyag

Ha eddig nem tettük, akkor legalább most kezdjük el olvasni a Szentírást. Szentírás Vasárnapja kapcsán, tanuljuk meg mindennapi békétlenségeink, lelki nyugtalanságaink és gondjaink közepette is gyakrabban olvasni a Szentírást, szavain elmélkedve. De ne úgy olvassuk, mint egy akármilyen könyvet vagy újságot, hanem mint életet adó, drága igéket. Olvassuk a Szentírást, mert általa tanulunk meg imádkozni, illetve általa lesz az imánk valóban párbeszéddé, ahol az Isten is szóhoz juthat, egyébként egyoldalú szövegek felmondása marad az imádságunk! Olvassuk rendszeresen a Szentírást, mert segítségével tanulunk meg hinni, krisztusi módon szeretni, Isten jelenlétében élni, Isten gondviselésében bízni, tanításából erőt és megnyugvást meríteni!

szombat, szeptember 24, 2016

"Vidd a Bibliát házadba, és beviszed vele a férj szeretetét…" - Szentírás vasárnapja

fr. Szilveszter archívumából
Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egyik ismerősömmel, aki római katolikusból lett Jehova tanúja. Többek között azzal vádolta az Egyházat, hogy tagjait nem ösztönzi a Szentírás olvasására. Pedig, ő, aki ennek az egyháznak volt több mint 40 évig tagja tudhatta volna, hogy minden évben van egy nap, amikor rendkívülibb figyelmet fordítunk a Szentírásra, s ha netán máskor nem is, de legalább ekkor arra buzdítjuk a híveket, hogy törekedjenek minél inkább megismerni a Bibliát, naponta olvasni, s annak tanítását beépíteni az életükbe.
Igen, Szentírás vasárnapján az egyház felhívja figyelmünket arra, hogy a Bibliát nemcsak a templomokban kell és szabad olvasni, hanem a templomok falain kívül a mindennapi életben, otthon a családban is. Nekünk Bibliával a kézben kell megtanulnunk keresztény módon hinni, imádkozni és élni a szürke hétköznapok közepette. Hiszen a Bibliában Isten szól hozzánk és az ő igéje „Isten üdvösséghozó ereje” (DV 17), a hívőnek belőle kell élnie (Róm 1,16-17) – mondja Szent Pál apostol. Azonban a Biblia csak annak tárulkozik fel, azon ember számára válik értékké, erőforrássá, aki hittel olvassa. Annak viszont az élet igéje.
Mert a Szentírás nem „valami”, hanem elsősorban „Valaki”-nek az emberhez intézett a szava. A Szentírás lapjain keresztül az élő Isten üzenetével találkozhatunk, a hit ajándéka által, melyben Ő maga részesít minket.

Az Egyház két asztalról beszél, amiről táplálni akarja lelkiéletünket. Az Ige asztalánál, az ambonál a hívek, a kinyilatkoztatott isteni Igét fogadják be szívükbe a hit által, míg az oltárnál, az eucharisztikus asztalnál, „a hit szentségében”, az Oltáriszentség vételekor az Úr Testével és Vérével táplálkoznak.
Igaz, tehát azaz állítás, hogy a Szentíráshoz úgy kell viszonyulnunk, mint az Úr Asztalához. Ezért, amikor a Szentírást a kezünkbe vesszük, hódolattal, tisztelettel és mély hittel kell tennünk! Ez a gesztus nem lehet ugyanaz, mint amellyel bármely más könyvért nyúlunk a polcra, hiszen ezt a könyvet Isten jelenléte tölti be, valahogy úgy, mint az égő csipkebokrot, amikor az égi hang arra figyelmeztette Mózest, hogy vesse le a saruját, mert „szent ez a hely”.

A Szentírás tehát „Valaki”-nek, mégpedig Istennek a jelenléte közöttünk. Benne a mi Istenünkkel találkozhatunk, ezért van a kinyilatkoztatott szöveggel való kapcsolatunknak különös jelentősége – ez a kapcsolat Istennel való kapcsolat, Aki minket szeret, és Aki vágyódik arra, hogy kegyelmével hasson ránk. Olyan kapcsolat ez, mely belső megtérésre vezet minket – ez a legfontosabb célja. Ezért a Szentírást nem kíváncsiságból, ismeretszerzés céljából kell olvasnunk, vagy azért, hogy megoldást találjunk valamely gyötrő problémánkra – még ha időnként erre szükségünk is van. Hanem mindig az Úrral való kapcsolatot kell keresnünk benne azzal a reménnyel, hogy egyre inkább megismerhetjük, megszerethetjük Őt, hogy a Szentírás olvasása által egyre inkább elmélyülhet a Vele való személyes barátságunk.

Ha személyes kapcsolatba lépünk a sugalmazott írásokban jelenlevő háromszemélyű egy Istennel, akkor ez a szöveg átitat bennünket, akkor meg fogjuk hallani Isten Igéjét, belemerülünk Jézus gondolataiba, vágyaiba, és ez által, egyre jobban meg fogjuk Őt ismerni. Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust – figyelmeztet Szt. Jeromos, a szentírás fordító.

Ha figyelünk Isten Igéjére, ez hatással lesz választásainkra és döntéseinkre. Vágyni fogunk arra, hogy ezek összhangban legyenek az Ő tanításával és az Ő vágyaival. Ha hittel elmélkedünk Jézus gondolatairól és vágyairól, ezek idővel saját gondolatainkká és vágyainkká válnak. Ha gyakran tartózkodunk az Ő Jelenlétében, e nagybetűs Jelenlétben, hasonlóvá válunk Hozzá a mondás szerint: „Amilyen emberek között forgolódsz, olyanná leszel.”

Krisztus gyakran alkalmazott egy sajátos irodalmi műfajt, a példabeszédet. Ennek segítségével tanított Ő szeretni és hinni a Szeretetben, a szeretet istenében. Ha már előfordult velünk, hogy elbuktunk, és lelkünket nagy sötétség borította el, akkor eszünkbe juthatott a tékozló fiúról szóló példabeszéd, amely lehetővé tette, hogy elhiggyük, Ő soha nem szűnik meg szeretni minket. Ez a példabeszéd megtanít a bűnbánatra, átélhetjük benne a kisebbik fiú csodálkozását és háláját, amellyel a megbocsátó atya örömét fogadja.
Vagy amikor viharok dúlnak az életünkben, eszünkbe kell jusson a Tibériás taván dúló vihar. És ismét tudatosíthatjuk magunkban, hogy amint egykor Jézus aludt az Apostolok viharba került bárkájában, úgy „alszik” most a mi szívünk bárkájában is, de jelen van, és amíg Ő jelen van, semmi olyan rossz nem történhet velünk, ami kockáztatná örök üdvösségünket.
Vagy az anyagi javakhoz való viszonyulásunkban, éppen a mai evangéliumi szakaszban a szívtelen gazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszéd add eligazítást. A példabeszéd nem a gazdagságot kárhoztatja, hanem a gazdagsággal való visszaélést és az ezzel járó veszélyt: az emberi érzéketlenséget, szívtelenséget.

Találkozásunk az Isten Igéjében jelenlévő Krisztussal segít felfedeznünk Istent a környező világban is. Megtanít értelmezni számos jelképet, szimbólumot, melyeken át felfedezhetjük az Ő jelenlétét a természetben, sőt a civilizáció és a kultúra területén is.
Vianney Szent Jánost például a bárányok a Jó Pásztor szeretetére emlékeztették. Láttukra Jézus mérhetetlen szeretetének tudata mélyült el benne, amellyel szereti őt, az egyházközség pásztorát és mindazokat, akiket lelkipásztori gondjaira bízott. A hegyi patak zúgása az örök-életre szökellő „élő víz” forrását juttatta eszébe a Szentírásból. Valaki mesélte egyszer, hogy esténként szereti elnézni a kivilágított utcák és házak, vagy az arra járó autók fényeit. Ilyenkor arra gondol, amit oly gyakran olvashatunk a Szentírásban, hogy Jézus a világ világossága. Minden fény az örök Világosság, Krisztus szimbólumává vált számára.

Befejezésül had mondjuk el, hogy a szentírásolvasás titka abban áll, hogy Isten szavából igazi erő árad. Isten szava maga, Jézus. Az Ő örökkévaló, szellemi lénye megtestesült, látható és érinthető lett. De Isten örökkévaló Fia bizonyos értelemben nemcsak Jézusban testesült meg, hanem szavában, a Bibliában is. Itt személyesen találkozhatunk a kinyilatkoztató Istennel és Fiával, Jézussal, aki szívünkhöz szól és a Szentlélek által a bensőnkben akar megérinteni bennünket.

Ha megengedjük, hogy személyesen szóljon hozzánk, akkor erő árad Belőle. Lelkünket megerősíti szava. Isten szava által nemcsak benső éleslátást, új bátorságot kapunk, hanem bizonyosságot is, hogy jobb legyen az életünk!

Ha eddig nem tettük, akkor legalább most kezdjük el olvasni a Szentírást. Szentírás Vasárnapja kapcsán, tanuljuk meg mindennapi békétlenségeink, lelki nyugtalanságaink és gondjaink közepette is gyakrabban olvasni a Szentírást, szavain elmélkedve. De ne úgy olvassuk, mint egy akármilyen könyvet vagy újságot, hanem mint életet adó, drága igéket. Olvassuk a Szentírást, mert általa tanulunk meg imádkozni, illetve általa lesz az imánk valóban párbeszéddé, ahol az Isten is szóhoz juthat, egyébként egyoldalú szövegek felmondása marad az imádságunk! Olvassuk rendszeresen a Szentírást, mert segítségével tanulunk meg hinni, krisztusi módon szeretni, Isten jelenlétében élni, Isten gondviselésében bízni, tanításából erőt és megnyugvást meríteni!

„Vidd a Bibliát házadba, és beviszed vele a férj szeretetét, a feleség hűségét, a gyermek engedelmességét, megenyhíted a család baját és megszaporítod a család örömét”- állítja nagy költőnk, Arany János. Érdemes elgondolkodnunk sok igazságot tartalmazó szavain.

Gondolatok a Bibliáról – Szentírás vasárnapja



"Miközben Isten igéjét olvasod, ezt ismételgesd magadban: hozzám szól, rólam beszél." 
Søren Kierkegaard 

"A Biblia figyelmes tanulmányozása megóv attól, hogy közönséges stílusú emberekké váljunk."
Samuel Taylor Coleridge

"A Biblia olvasása jobb hazafiakat, jobb apákat (anyákat) és jobb férjeket (feleségeket) nevel."
Thomas Jefferson

Sir William Jones (1746-1794), a legnagyobb nyelvészek egyike (28 nyelvet tanult), a Kelet nagy ismerője, brit orientalista és jogász:
"Rendszeresen és áhítattal olvasom ezeket a szent iratokat és véleményem szerint ennek a könyvnek... magasztosabb és szebb a nyelve, mint bármely más könyvé, bármely korban, bármely nyelven írták is azt."

Sir Walter Scott (1771-1832), skót író:
Mikor halálos ágyán feküdt, így szólt legidősebb fiához:
"Add ide a könyvet!"
- "Melyik könyvet?" - kérdezte a fia.
Erre Scott: "Egy Könyv létezik csak, amelyet 'a Könyv'-nek lehet nevezni, és ez a Biblia."

péntek, szeptember 23, 2016

Ferenc pápa saját kezű ajánlása az Assisi Szent Konvent szerzeteseinek: Közvetítsétek a békét!


A kisebb testvérek vendégségben - OSS_ROM
21/09/2016 16:06


„Kérem a mi Urunkat, hogy áldja meg ennek a konventnek minden testvérét. Töltse el őket békéjével olyan módon, hogy tudják átadni a békét mindnyájunknak, akik az ő testvérei vagyunk. Kívánom, hogy őrizzék meg a konventualitást, az együttélést és a minoritást, a kicsinységet, mert így képesek lesznek növelni az emberek közötti közösséget és kisebb testvérként a szolgálat példáivá lehetnek. Ezek a jókívánságai ennek a kisebb testvérnek és szolgának, Francesco, 2016. szeptember 20”.
Ezt a szöveget hagyta emlékbe kedden délben a Béke Imanap megkezdése előtt Ferenc pápa az Assisi Szent Konvent lakóinak vendégkönyvébe írt sajátkezű ajánlással – adta hírül szerdán a Konvent sajtófőnöke, Enzo Fortunato atya.

Kathy: A Te feladatod (fontos: VÉGIG kell nézni, 2 perc)

szombat, szeptember 17, 2016

Adj számot vagyonodról… - Évközi 25 vasárnap

A mai szentírási részek alaptémája a gazdagság helyes felhasználása. A gazdagság értelemszerűen magába foglalja mindazt, amivel az ember rendelkezik: anyagi javait, testi-lelki-szellemi adottságait, erejét, pozíciójából eredő hatalmát.

Az első olvasmányban (Am 8, 4 – 7) Ámosz prófétát halljuk, amint kemény támadást intéz a szegények pénzéből meggazdagodott gátlástalan kereskedők ellen, akik meghamisítják a mérleget, eladják a gabona ocsúját, növelik az árakat, kihasználják mások szükséghelyzetét. Azt is mondhatnák folytatva a próféta gondolat menetét, hogy azok ellen, akik Istentől kapott erejükkel, pozíciójukból származó hatalmukkal visszaélve durván belegázolnak mások lelkivilágába, elnyomják a kicsit, a védtelent, megalázzák emberi méltóságában a gyengét, az erőtlent, csak azért, hogy a szükségesnél jóval több anyagi javuk legyen, vagy esetleg úgymond egy „jót szórakozzanak” a kicsinyek, a gyengék, a védtelenek rovására.
A próféta kímélet nélkül leleplezi a visszaélőket és azok csalásait, durvaságát. Nem egyszerűen a szociális igazságosság, hanem Isten nevében teszi mindezt. „Halljátok ezt, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban szűkölködőket – (bele gázoltok a kicsinyek személyi méltóságába, megalázzátok önérzetükben) –… Megesküdött az Úr… Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!”(4. 7).
Ámosz próféta szerint a visszaélések, a szegények kárára elkövetett csalások és a védtelenek megalázása, kihasználása Istent sértik. Istent, Aki a gyámoltalanok, a szegények és a gyengék oltalmazója, „az árvák atyja, az özvegyek védelmezője” (Zsolt 68,6). Istent, Aki „a kicsit és a gyöngét felkarolja, megmenti a szegények életét” (Zsolt 72,13), „Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek” (Bölcs 6,7), ezért azt parancsolta, hogy nagylelkűen kell bánni az ínségesekkel: „Nyisd meg kezed, és adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében” (MTörv 15, 8).

A vallást nem lehet a társadalmi igazságosság egy intézményévé lefokozni; a vallás feladata, hogy Isten nevében védje az ember személyi méltóságát, félelem nélkül hirdetve Isten parancsait a gazdagoknak és szegényeknek, a hatalmasoknak és a kicsinyeknek, az erőseknek és a gyengéknek egyaránt. Aki csupán emberi szinten akarja megvalósítani a társadalmi igazságosságot, homokra épít, mivel csak az a valódi igazságosság, ami Istenből ered és Őrá épül.

A csalók, a visszaélők elítéléséről szóló prófétai szöveg felkészít, hogy még jobban megértsük a hűtlen intézőt bemutató evangéliumi példabeszéd igazi jelentését (Lk 16, 1—13). Itt is csalásról, visszaélésről van szó, de most nem a szegények, a kicsinyek kárára, hanem egy nagy és gazdag emberére, aki javai tékozlása miatt elcsapja intézőjét. Ez pedig, hogy barátokat szerezzen magának, hogy legyen aki befogadja, miután elbocsátják az intézőségből, törvénytelen eljáráshoz folyamodik: önkényesen csökkenti gazdája adósainak tartozását.

A példabeszéddel Jézus egyáltalán nem dicsérni akarja az intéző rafinált becstelenségét – különben is a „mihaszna” jelzővel illeti (8) -, hanem azt akarja kiemelni, milyen nagy előrelátással biztosítja magának a jövőt. A hűtlen intéző dicsérete tehát nem az erkölcstelen cselekedetére, csalására vonatkozik. A dicséretet azért kapja a hűtlen intéző, mert határozottan tudott dönteni és cselekedni a végórában. Ezt világítja meg a következő mondata: „A világ fiai a maguk nemében okosabbak a világosság fiainál”(8). Jézus szomorúan állapítja meg, hogy a világ fiai – vagyis akik távol élnek Istentől, nem hisznek benne – sokkal okosabbak és serényebbek földi jövőjük biztosításában, mint a világosság fiai, vagyis a hívők, akik, bár hisznek Istenben, de csak kelletlenül és hanyagul foglalkoznak lelki ügyeikkel, nem nagyon nyugtalankodnak örök jövőjük miatt. Pedig a keresztényeknek is hasonló határozottsággal kellene cselekedniük, mint a hűtlen intézőnek, mert nekik nem állásuk forog kockán, hanem örök üdvösségük, örök boldogságuk.
Érdemes megszemlélni azt, hogy az emberek profán, pusztán evilági célokért hogyan tudnak küzdeni és hajtani, micsoda kitartással és határozottsággal, mindent föltéve egy lapra.

Az állhatatos cselekvésben és nem a tettekben kell követnünk a "világ fiait". Tehát nem abban, amit tesznek, hanem ahogy teszik. Mert ők hervadó koszorúért küzdenek, mi ellenben a hervadhatatlanért, az örök üdvösségért küzdjünk hasonló kitartással.
A mai példabeszéddel Jézus tevékeny elkötelezettségre és éberségre hív, emlékezetünkbe idézi, hogy eljön az utolsó nap, amikor mindenkinek azt kell majd hallania: „Adj számot vagyonodról” (2), a kapott talentumokról: hatalmadról, testi és lelki erőnlétedről, fizikai és szellemi képességeidről, adottságaidról…

A példabeszédet követő irányelvek azt akarják megértetni, hogyan kell a kereszténynek örök célja távlatában a gazdagságot, az élethelyzetből adódó hatalmat, testi és lelki erejét, fizikai és szellemi képességeit felhasználnia.

Az evangéliumi szakaszban a pénzt Jézus „hamis mammonnak” nevezi (9), mivel gyakran nem becsületes haszonból ered; használatában arra kell figyelni, hogy ne legyen az üdvösség akadálya, sőt segítsen annak elnyerésében. De ez, nem csak az ember anyagi javaira vonatkozik, hanem mindarra, amivel rendelkezik: testi-lelki adottságaira, erőnlétére, pozíciójából eredő hatalmára stb.
Az örök üdvösség elnyerésében segít, ha az anyagi javakat a szükségben lévők javára fordítjuk, vagy az erőnlétünket, hatalmunkat, befolyásunkat arra használjuk fel, hogy megvédjük a gyengét, az erőtlent, a védtelent… A keresztény így szerezhet magának barátokat, akik majd befogadják őt az „örök hajlékban”.
Ha az ember nem tud elszakadni önérdekétől, akkor a pénzkezelés, a hatalommal való élés, az erő felhasználása nehezen kivédhető kísértéssé válik a számára. Akár úr vagy intéző, akár főnök vagy alárendelt, akár idős vagy fiatal, akár férfi vagy nő, akár kisiskolás vagy „nagyiskolás” könnyen a pénz, a hatalom, az erő rabjává válik, ez pedig olyan gonosz zsarnok, hogy nem enged neki semmi szabadságot, legkevésbé azt, hogy Istennek szolgáljon.

Az imént felsorolt földi értékek nem haszontalan dolgok, sőt szükség is van rájuk a mindennapi élethez, de Jézus arra intette híveit, hogy vannak veszélyei ezeknek… Felfoghatatlan, hogy egy hívő annyira ragaszkodjon ezekhez, hogy még Istent is képes legyen eltaszítani magától. Ám elérkezik a pillanat, amikor ezek az értékek már Isten ellenségeivé válnak, és a hívő választás elé kerül: vagy Isten, vagy a földi értékek. Ha Isten mellett dönt, akkor tud veszíteni a gazdagságból, engedni a hatalmából, de ha mégsem, akkor biztos, hogy teljesen hátat fordít Istennek. De tudnia, kell, hogy akármennyi pénze, akármilyen nagy ereje és legyőzhetetlennek látszó hatalma is van, mégsem lesz, mert nem lehet soha igazán boldog.

Épen ezért nézzünk magunkba, és gondoljuk végig, jól használjuk-e fel az anyagi javainkat, energiánkat, hatalmunkat?
Ahol Istenre is gondolnak, ott mindig megfelelően használják fel ezen értékeket, de ahol Isten nem játszik fontos szerepet az emberek életében, ott az anyagi javakat önző módon használják fel, ott a kapzsiság nemcsak elhatalmasodik, hanem a határt sem akarja ismerni, ott az erő, durvaságba és erőszakba torkollik, a hatalom pedig igazságtalanságot és zsarnokoskodást szül…

Mind ennek elkerülése érdekében okosan kell felhasználnunk a földi javakat, a mulandó életet, hogy igaz, örök értékeket szerezzünk általuk, mert Isten azért adta a földi javakat, hogy örök üdvösségünk biztosítására használjuk fel azokat. Ne feledjük, a gazdagság lehet a jótékonyság forrása is. Sok embert áldottak már azért, mert szerette és segítette a szegényeket, az elesetteket, a gyengéket, aki örömét lelte abban, hogy másokkal jót tehetett. Ugyanakkor hálás volt Istennek is, mert ő maga nem szorult segítségre.

Ezért soha nem gondolkodhatunk eleget az Úr Jézus figyelmeztetésén: „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak!” Mert, aki túlságosan belebonyolódik a Mammon szolgálatába, az már nem szolgálja Istent. Isten szolgálata nélkül viszont egy társadalom oda jut, ahová Ámosz korában jutott – a megsemmisülésbe.

A csodálatos nők

Amikor végigmegyek az utcán, sok szép, csinos lányt látok. A női szépségben van valami csodálatos, amely megragad bennünket férfiakat. Lehet úgy vagy vele: "na most újat mondtál, te blog író!" De a lényeg, amit mondani akarok, hogy egy fiú sincs oda annyira a flamingóktól vagy a szivárványoktól (legyen az akár dupla szivárvány), mint a női szépség csodálatos valóságától.  És ez így van jól.
A legtöbb esetben azonban - talán a média és a különböző trendek hatására - az a helyzet velünk férfiakkal, hogy a nem állunk meg a nőiesség csodálatánál, hanem élvezeti cikket akarunk csinálni belőle. Amikor hatással van ránk a női szépség, elfeledjük, hogy mik a határok és szabadjára engedjük magunkat. Így jött létre a pornográfia, amely nem áll meg az női szépség csodálatánál, hanem azt a leginkább arra használja, hogy önző módon élvezeti cikké alakítsa. De nem csak a pornó veszélyes, hanem a mai trend, hogy egy férfinak, miként "illik" tekinteni egy nőre. Általában azt tartja a világ férfiasnak, ha a nők szépségét egy szempontból, kizárólag szexuális téren vesszük figyelembe. Ebből a felfogásból ered például a következő mém. 

Dat (That) ass! Még az a segg! A kép mögött az a valóság áll, amikor egy srác felfigyel a női idomok szépségére. Ugyanakkor ott van benne az is, hogy mit csinálna vele. Szinte érződik a feszültség, hogy valami többről van szó. Nem a csodálat légköre lebegi körül a kép mondanivalóját, hanem egy rakás hirtelen beugró buja jelenet, hogy a fenékhez tartozó személlyel, mi fog történni az éjszaka során. A férfi "prédaként" tekint a nőre, akit kinézett magának. A "dat ass" mögött az van, hogy nem az emberi személy a fontos, hanem a külső. És ha jön másvalaki, akire szintén mondható, hogy "dat ass", akkor már az előző "dat ass" nem is annyira "dat ass". Szóval értjük. A női szépség felismeréséből így nem egészséges csodálat, hanem egy önző mentalitás alakul ki. Mit gondol az a férfi, aki így néz a nőkre? Hát, hogy a nők olyanok, mint a gyümölcsök, amelyek azért vannak a világban, hogy az ember megkívánja és leszakítsa őket. Szóval a "dat ass!" nem jó felfogás. Viszont ezzel szembesülünk életünk során. Azt mondják nekünk: "Ahhoz, hogy férfi légy! Ahhoz, hogy légy valaki, úgy kell tekintened a nőkre, hogy "dat ass"!" Ha valaki ezt nem követi a társaságban, azt mondják rá, hogy nem vagy férfias, vagy esetleg megvádolják, hogy nem is szereti a nőket. Pedig a "dat ass" kultúra nem a szeretetről szól.

Úgy látom, hogy kultúránkban elfelejtettük a nőket egészségesen csodálni. Elfelejtettük a határt, amelyet meg kell húzni, ha valódban szeretni akarjuk a nőket. A családból nem vesszük át, hogy miként csodál egy férfi egy nőt, mert sok apuka elfelejti csodálni a feleségét az idők során. (Ha a te apukádat nem láttad még elmerülni anyukád szépségében csak úgy egyszerűen, akkor valószínűleg, nehezen tudod elképzelni, hogy milyen érzés lehet ez.) A média eszünkbe sem juttatja, hogy a női szépség megigéző hatása nem feltétlenül kéjelgő gondolatokhoz kell vezessen.

Miért ne lehetne a következőképpen gondolkodni, amikor meglátunk egy szép lányt az utcán? "Hálát adok neked Istenem, hogy ilyen szépséget adtál a nőknek. Hálát adok, hogy férfinak teremtettél, és hogy férfiként ilyen varázslatosnak tartom a női szépséget. Hálát adok neked, hogy a szívem vonzódik a nőkhöz. Érzem a kísértést, hogy ennek a lánynak, aki most különösen tetszik, csak a testi oldalát értékeljem. Add meg nekem, hogy ez a vonzódás elvezessen oda, hogy őszintén meg akarjam ezt a lányt ismerni. Add meg, hogy ne tárgyként tekintsek rá, hanem testvérként, aki húgom/nővérem Krisztusban."

Egy ilyen imádság az ember szívét teljesen át tudja formálni. Amikor bevalljuk Istennek vonzalmunkat és esetleges helytelen beállítottságunkat, Ő képes gyógyítani, ha esetleg arra szoktattuk magunkat, hogy a "Dat ASS" mentalitással tekintsünk a nőkre. Nem a vágyak elfojtása kell itt. Ez nem természetes. Isten sem örülne neki. Arra kell törekedni, hogy a vonzalom helyes megértését megkapjuk. Idővel felismerjük, hogy a külső vonzalom a benső értékek megismeréséhez vezet el. A benső értékekre barátságot lehet alapozni. Elkezdhetünk mélyebben megismerkedni a számunkra vonzó nővel.

A barátság egyébként fontos, mert ez megadja a helyes légkört egy kapcsolathoz. Az ember a barátjának nem tenne rosszat, nem használná ki. Ha egy férfi őszinte barátságot tud folytatni lányokkal önös érdek nélkül, akkor olyan alapot teremt, amibe nehezen fér be a kihasználás és a "dat ass" mentalitás.

És ha a barátságban mélyebben megismertünk egy lányt. Történetesen olyasvalakit, akinek nemcsak a külső szépségét csodáljuk, hanem a benső értékeit is, a gyengédségét, a figyelmességét, szervezőkészségét, a szépérzékét, a stílusát, a humorát, a gondolkodásmódját vagy bármilyen benső értékét, ami számunkra fontos, akkor fel kell kötni a gatyát, férfiasan be kell vallanunk, hogy akár többet is el tudunk képzelni vele, és jöhet a következő lépés.