kedd, június 16, 2015

ÉLET VAGY HALÁL - Szakály Éva verse

Uram, ma lettem 80 éves
Túl gyorsan múlnak az évek
Még olyan sokat szeretnék tenni,
Úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

A pár kis tervem, mi még lenne,
ha tán több időt igényelne,
s egy év nem lenne elegendő,
Add, hogy legyek nyolcvankettő.

Jó lenne még sokat utazni,
Újabb helyeket látogatni,
Halálom perce még várhat,
Megérhetném a nyolcvanhármat?

Uram! Te látod a világot,
Gyorsan jönnek a változások
Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy,
Esetleg lehetnék nyolcvannégy?

És ahogy a technika halad
Sok újat lát, aki élve marad
Még oly sok minden ideköthet,
Örülnék a nyolcvanötnek.

Az emberiség sokat tehet,
A világ oly csodás lehet,
Jó annak ki itt maradhat,
Nem olyan sok az a nyolcvanhat.

Tudom Uram, sokat kértem,
Hisz, olyan szép lehet fenn az égben,
S én mégis tervezgetek,
Hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton,
El is kések sokszor, tudom.
Tudasd velem, ha meggondoltad,
Hogy megérem a nyolcvannyolcat.

Addigra már oly sokat láttam,
Emlékeimet regisztráltam
Mily nagy kár lenne, ha elmennék
Mielőtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek
Uram, ne vedd szemtelenségnek
Éveim száma kerek lehet,
Ha meglátnám a kilencvenet.

És hogy ezt már megengedted,
S ezt a lépést értem megtetted,
Neked már úgyis mind egyre megy,
Könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek,
Hogyha még egyet kérdezthetek
Tudom ez a kor hajmeresztő,
De hadd legyek kilencvenkettő.

Úgy megszoktam az életemet,
És hátha lesz még, ki megszeret,
Ki pótolná elveszett párom,
Ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket kezem
De ha még helyén az eszem,
A magas kortól én nem félek
Megadod a kilencvennnégyet?

A korra nincsen szabadalom,
Számításom megtalálhatom,
Ha őrködsz egészségem fölött,
Akkor lehetnék kilencvenöt.

Manapság már hallani olyat,
Emberekről készül másolat
Ezt talán én is megvárhatom
Segíts át a kilencvenhaton.

Ha még hirtelen meg nem halok,
Kis vagyonkámmal rendben vagyok
Elég lesz talán még egy évig,
Kihúzhatnám kilencvenhétig ?

Hála neked, nagy családunk
Még pár dédunokát is várunk,
Láthatnám őket? Ugye azt mondtad,
Megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam, nem egyet-kettőt
Megköszönöm a sok esztendőt,
És még kérem - tán el sem hiszed
a kilencvenkilencediket.

Még egy év és akkor valóban
A népek azt mondhatják rólam:
Ez aztán igen szép kort ért meg,
hisz tegnapelőtt volt 100 éves.

Uram, az életet Te adod,
úgy veszed el, ahogy akarod
Nem is zavarlak többet Téged,
Ne vedd komolyan, amit kérek,
csak BESZÉLGETNI vágytam Véled.

1 megjegyzés:

Unknown írta...


Szerettem volna kinyomtatni a barátnőmnek születésnapjára de nem sikerült Wenczel Emőke(wbencuska@gmail.com)




Nagycsütörtök: a legnagyobb szeretet pillanatai a legnagyobb árulás alkalmaivá is válhatnak

Lábmosás március 28., csütörtök Jn 13,1-15 Galaczi Tibor SP elmélkedése Fájdalmas tapasztalatunk, hogy nagyon sokszor az emberi életben a le...