szombat, január 28, 2017

Nem a szegénység az érdem, s nem a gazdagság a bűn. – Évközi 4.vasárnap (Evangélium Mt 5, 1-12)

Nyolc-boldogság hegye - fr. Szilveszter archívuma
Azt hiszem, hogyha valakinek most hirtelen meg kellene fogalmaznia életének, és boldogságának lényegét, nagyon meglepődne azon, hogy mit is mondjon?
Az Úr Jézus a mai evangéliumi szakaszban csodálatos rálátással elmondja nekünk az Ő életének és boldogságának lényegét. Mintha csak egy képet festene magáról, és azt mondaná: „Nézd! Ilyen az én arcom! Ilyen vagyok, mert én vagyok a szeretet, és minden a szeretethez kapcsolódik. Én vagyok Isten, aki boldog, és én erre a boldogságra teremtettelek téged!"

Ha Isten a boldogságra teremtett, akkor miért nem vagyunk boldogok – merül fel bennünk a kérdés?
Talán azért, mert nekünk ez a kép, amelyet Jézus magáról a nyolc boldogságban megfestett, nem tetszik! Nem elég evilági. Nincs benne erő, hatalom és pompa.
De ez a kép, amit ő mutat, nem torzul el. Mindig világos és tiszta, mert kívül is, és belül is egyformán jó. Ezt a képet ajánlja nekünk is. De nem kényszerit ennek az elfogadására, mert szeret bennünket. Így szabad akaratot adott nekünk, hogy mi szabadon választhassuk azt a jót, amit ő nyújt nekünk.

A boldogság fogalmát már az Ószövetség is ismerte. Boldognak tartották azt az embert, aki életét a bölcsességnek megfelelően rendezte be; aki egyedül az Istenben bízott; aki megtartotta a törvényt, s ez által elnyerte bűnei bocsánatát. Az Úr Jézus azonban merőben más dologhoz köti a boldogságot. Tanítása szerint az a boldog, aki hittel fogadja tanítását, melyet a nyolc boldogságban foglal össze. De Krisztus kinyilatkoztatásának elfogadása még nem a tökéletesség. A tökéletesség ott kezdődik, amikor az ember, életre váltja a Krisztus által meghirdetett kinyilatkoztatást.

A nyolc boldogságot olvasva felkeltheti figyelmünket az ígéretek megfogalmazása: "mert ők vigasztalást nyernek... mert nekik is irgalmaznak" Felmerül a kérdés: kitől nyernek vigasztalást, ki irgalmaz nekik? Szent Máté evangélista – zsidó ember lévén – ösztönösen kerülte Isten nevének kiejtését, leírását. Helyette ilyen körülírást használt. Mi ezért nyugodtan behelyettesíthetjük ezekre a helyekre Isten nevét: Isten megvigasztalja őket... Isten nekik is irgalmaz.
Így tekintve a szöveget már igazán komoly ígéreteket kap a lélekben szegény, a szomorkodó, a szelíd és még sorolhatnám tovább milyen ember.

Érdemes odafigyelnünk arra is, hogy az Úr Jézus nem evilági jutalmat és boldogságot ígér, mint más világmegváltók, ugyanakkor nem is tolja ki a jutalmazás és boldogság idejét a túlvilágra, kárpótlásul a földi életben elszenvedett gyötrelmekért, nem azt mondja: boldogok lesztek, hanem hogy boldogok vagytok, itt és most, szenvedésetek és üldöztetésetek közepette.
Végül is az általa kijelentett boldogság nem ígéret, hanem tény, s abban áll, hogy ezekben a helyzetekben, állapotokban és körülményekben Vele találkozhatunk és Ővele azonosulhatunk.
Ő maga az Isten országa, a lélekben szegények minden mást felülmúló gazdagsága, ő Isten vigasztalása, igazsága, irgalmassága és békessége, benne látjuk meg Istent, általa és vele leszünk az Atya gyermekeivé és uralkodunk az egész teremtésen, ő maga a jutalom, s vele lenni a boldogság. Senki és semmi be nem töltheti szívünk eszeveszett vágyakozását a boldogság után, csak Ő.

Ami a legmegdöbbentőbb a nyolc boldogságban, az az, hogy minden olyant boldogságnak nevez, ami emberi szempontból nézve nyomorúság, szerencsétlenség. Ez már Jézus idejében, mikor elhangzott, már akkor megdöbbenést keltett. Hiszen azt tartották a jámbor zsidók, hogy a jólét, az öröm, a gazdagság az Isten áldása. Jézus pedig pont az ellenkezőjét mondja Isten áldásának, az ő értékítélete egészen más, mint az emberekké.
Ha komolyan belegondolunk, akkor a nyolc boldogság a sikerre, hatalomra, pénzre, gazdagságra, kényelemre éhes világban megütközést kelt, mert a sikertelen, kisemmizett, szegény embert nevezi boldognak.
Ebben is megnyilvánul az, hogy az Isten útjai nem azonosak az ember útjaival, s az Isten gondolatai nem azonosak az ember gondolataival. Amit Szent Páltól hallottunk a szentleckében: „Ami a világ előtt alacsonyrendű és megvetendő, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik látszanak valaminek. Így senki nem dicsekedhet Isten előtt"(’ Kor 1,27-29)

A nyolc boldogság nem egy erkölcsi előírás, nem a tízparancsolat újszövetségi változata, melyből tetszés szerint csipegetni lehet, hogy ezt megtartom, ezt meg nem, mert nincs kedvemre...
A nyolc boldogság a gondolkodásmód gyökeres megváltoztatását követeli meg tőlünk. Mert egy előírást, egy parancsot úgy is meg lehet tartani, hogy bensőleg nem azonosul vele valaki. A nyolc boldogságot így külsőleg megtartani – bensőleg nem azonosulva vele – képtelenség, az maga a pokol.

A nyolc boldogsággal kapcsolatos legfontosabb döntés az, hogy életünket az Istennek adjuk, hogy őt ismerjük el annak, AMI: a mindenható Isten, az én Teremtőm, s ennél fogva életem Ura, irányítója és boldogítója. Ne pedig mi akarjunk az Isten lenni.
Ha nem is kimondva akarunk az Isten lenni, de helytelen törekvéseink ezt célozzák meg abban az értelemben, hogy életünkben, sőt mások, szeretteink életében is mi akarjuk eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen. Pedig ezt nem nekünk kell eldöntenünk, ez már el van döntve és írásba van foglalva a Biblia lapjain. Nekünk csak alkalmazkodnunk kellene hozzá, komolyan kellene vennünk azt. Figyeljünk oda Isten szavára, mely boldogságot kínál nekünk.

A nyolc boldogság üzenete számunkra nem abban áll, hogy nincstelenekké, szegényekké kell lennünk. Jézus nem az anyagi szegénység állapotát mondja boldognak, hanem azt a belső magatartást, amellyel az ember nem önmagába, nem a földi javakba, hanem Istenbe helyezi bizalmát. Az anyagi szegénység csak olyan mértékben tesz boldoggá, amennyire ehhez a belső magatartáshoz vezet. Tehát Jézus tanításában nem a szegénység az érdem, s nem a gazdagság a bűn! A szegénység is és a gazdagság is rossz, ha elszakít Istentől. S a szegénység és a gazdagság is áldott, ha Istenhez visz közelebb.
A nyolc boldogság embere olyan, mint aki miközben lelkiismeretesen, becsületesen teljesíti feladatát, mégis mindent Istentől vár, - olyan, akit ez a világ nem gazdagíthat. Olyan emberekről van szó, akiknek élete hasonlít Jézus Krisztuséhoz, aki földi léte alatt alázatos és szeretetteljes isten- és ember szolgálatban élte életét.

Megvan-e ez a bizalom életünkben? Valóban Istentől várunk-e mindent, miközben megtesszük azt, ami a kötelességünk? Isten áll-e éltünk középpontjában, vagy valami más?
Kérjük a mindenható Istent, hogy valósítsa meg a nyolc boldogságot életünkben, hogy valóban Krisztus-követők legyünk. Legyen meg bennünk az igazi boldogságra való törekvés, ami egyedül adhat értemet életünknek. Annak az életnek, melyben a nélkülözésnek és a szenvedésnek is bőséges helye van. Ámen

Nincsenek megjegyzések:

Tanú, aki személyes tapasztalatból tesz kijelentést – Húsvét 3. vasárnapja

Szentírási részek: ApCsel 3,13-15.17-19. // Lk 24,35-48 A mai szentírási részekben kétszer is elhangzik a „tanú” szó. Először Péter ajkán. A...